A gyereknevelésnek sokféle verziója van, igazából ahány ház, annyi szokás szerint nevelik a gyerkőcöket. Mindenkinek másfajta nevelési módszer jön be, van, aki szép szavakkal próbálja elérni gyermekénél, hogy pakoljon össze maga után, elmagyarázza neki, ez miért fontos és szépen igyekszik megértetni vele, milyen következményei lesznek, ha nem így tesz. Mások az erélyességre esküsznek, mivel a szülők úgy gondolják, a kicsi gyerek nem érti meg, mit, miért kell tenni, csak meg kell csinálni azt, amit mondanak neki. Ha elsőre nem megy szép szóval, akkor majd másodjára, harmadjára keményebb hangnemben.
Az bizony tévedés, hogy a gyerekek nem értik a dolgokat… Sokszor nagyon is tisztában vannak a helyzettel, csak próbálgatják a határaikat, hogy meddig mehetnek el.
A Montessori módszer egy olyan nevelési mód, ahol hagyjuk, hogy a gyerek magától fejlődjön önálló tanulás útján. Egyik legfontosabb alappillére, hogy tiszteljük a gyereket. Ne egy üres vázként tekintsünk rá, hanem kezeljük egy teljesen kész emberi lényként, és hagyjuk, hogy magától kialakuljanak benne a készségek, ezzel is önállóságra sarkallva őt.
Másik nagyon fontos alappillére: a gyermek megismerése. Ezzel a nevelési módszerrel tulajdonképpen magunkat is fejlesztjük, mivel óriási önkontrollra van hozzá szükségünk. Ahhoz, hogy gyermekünk magától tanuljon és fejlődjön, tennünk kell egy lépést hátra, és ne avatkozzunk bele olyan folyamatokba, amiről gyermekünk úgy gondolja, magától is meg tudja csinálni. Pl.: egy pohár víz kitöltése vagy a cipő felhúzása. Hagyjuk, hogy megtapasztalja, mit, hogyan kell megoldani, így a sikerélménnyel az önbizalma is nőni fog és szívesen tanul majd új dolgokat.
Tudom, hogy szülőként nagyon nehéz hagyni, hogy gyermekünk „szenvedjen” egy olyan feladattal, aminél csak egy aprócska segítséggel is sokkal előrébb juttathatnánk. Viszont ha beleavatkozunk, akkor elvesszük tőle azt a sikerélményt, amit egy, a saját önerejéből véghezvitt, kihívást jelentő feladattal ért volna el, ezzel pedig tulajdonképpen az önbizalmát is romboljuk. Próbáljunk csak akkor közbeavatkozni, ha veszélyesnek véljük a helyzetet, vagy ha a gyermek kifejezetten kéri a segítségünket.
“Soha ne segíts a gyermekednek egy olyan feladat megoldásában, amit önállóan is meg tudna csinálni.” – Maria Montessori
Tudtad?
A Montessori módszer Maria Montessoritól származik, ami eredetileg egy iskolai oktatási módszer. Az ő idejében a gyerekek nevelésére nem fordítottak kellő hangsúlyt, sem otthon, sem az iskolákban, ezért elkezdte megfigyelni a gyerekeket. Egy olyan környezetet próbált kialakítani a számukra, ami érdeklődéssel töltötte el őket. Ezt különböző tárgyakkal érte el. A változás csodálatos volt! A gyerekek otthon is kérni kezdték, hogy alakítsanak ki egy szebb környezetet!
Ilyen környezetet otthonunkban is kialakíthatunk, amivel elősegítjük gyermekünk saját fejlődését. Erre rengeteg megoldás van, többek között az, hogy a játékokat tegyük gyermekünk számára elérhető magasságba és jól láthatóan, hogy megtalálja, amit keres. A képeket helyezzük nekik szemmagasságba, és tegyünk szőnyegeket a szobába, ahova le tud ülni. Fontos, hogy legyen elég helye a mászkálgatásra és megfelelő magasságú kisasztalt is biztosítsunk neki székkel együtt.
Vagyis összefoglalva: a Montessori módszer is egy olyan nevelési mód, amikor nem mi segítünk a gyereknek megcsinálni valamit, hanem hagyjuk, hogy maga fedezze fel az új dolgokat és próbálja véghez is vinni azokat. Itt a szülő csak nagyon minimálisan avatkozik bele a gyerek fejlődésébe, mivel hagyja, hogy maga jöjjön rá a megoldásokra. Így nem csak nagy öröm lesz neki, ha valami „felnőtteset” egyedül csinál meg, de később sem fogja utálni a tanulást, hanem egy nagy felfedezésként fog tekinteni rá.
